Az egészségpszichológia a pszichológia elméleti, gyakorlati ismereteinek és módszertanának alkalmazása (1) az egészség fejlesztésében és fenntartásában; (2) a betegségek megelőzésében és kezelésében; (3) az egészség, betegség és a kapcsolódó működészavarok okainak és veszélyeztető tényezőinek azonosításában és végül (4) az egészségügy és az egészségpolitika elemzésében és fejlesztésében (Matarazzo, 1982). Az egészségpszichológia fejlődésében két markánsan elkülönülő irányvonal figyelhető meg. A klinikai gyakorlatban az egészségpszichológia elsősorban a szomatikus vagy pszichoszomatikus egészségi problémák megelőzéséhez, felismeréséhez, kezeléséhez és rehabilitációjához járul hozzá; pszichológiai eszközökkel. Az egészségpszichológia másik markáns irányvonala a betegségek megelőzésével és az egészség, valamint jóllét fejlesztésével foglalkozik azoknál, akik még nem betegek, tehát nem kerülnek a klinikai munka látókörébe.

Az egészségfejlesztő szakpszichológus olyan szakemberek, akinek egészségpszichológiai felkészültsége révén feladata az alapellátásban vagy a fekvőbeteg ellátásban az osztályos munka során leginkább az akut, krónikus és terminális (nagyon előrehaladott stádiumú betegség, amelyben nincs meg az egészség helyreállításának valószínűsége) állapottal járó lelki válságok és problémák kezelése, a primer (a megelőzés), szekunder (gyógyítás) és tercier rehabilitáció) prevenciót szolgáló edukációs programok kidolgozása, vezetése és módszerek tanítása mellett az orvos-beteg kapcsolat fejlesztése és támogatása, a gyógyító személyzet kommunikációjának fejlesztése és az adherencia (beteg-együttműködés, terápiahűség) pszichológiai feltételeinek megteremtése. Feladatkörei között megemlítendő az önsegítő betegcsoportok, közösségek munkájának támogatása, valamint ez a szaktudás alkalmazható többek között egészségügyi dolgozók pszichológiai képzésében, egészségpszichológiai programok vezetésében is.  Az okleveles pszichológusok szakirányú továbbképzése az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán folyik, a Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék gondozásában.

A perinatális szó gyűjtőfogalom. A szó felöleli a pre-, post-, és neonatális időszakot is. Jelentése születés, szülés körüli. Tágabb értelemben véve azonban a perinatális időszakba tartozik a fogantatás, a magzati lét, a születés/szülés, a várandósság, a korai gyermek évek, sőt a fogantatás előtti időszak is, mikor felmerül a párban a gyermekvállalás gondolata. Perinatális szaktanácsadás keretében családtervezés előtt állóknak, várandós anyáknak és pároknak, valamint kisgyermekes anyáknak, apáknak, családoknak segíthetünk a várandósság, a szülés és a kisgyermekes időszak során felmerülő kérdésekben, elakadásokban, félelmek feldolgozásában, de – igény szerint – a normálisan zajló folyamatok támogatásában, kísérésében is. Segíthetünk a szülők közti és a szülő-gyermek kapcsolat problémáiban, a gyermekkel összefüggő, illetve gyermekgondozási és nevelési problémákkal kapcsolatos nehézségekben is.

A perinatális szaktanácsadó egy viszonylag új szakképzettség, illetve segítő foglalkozás.  A perinatális szaktanácsadó a várandósság tervezésétől egészen a kisgyermek hároméves koráig kíséri, támogatja a szülőket, a családokat. A szakemberek képzése a perinatális tudomány köré szerveződik, ezen belül is a prenatális pszichológia nemzetközi szinten elismert és releváns kutatási eredményeket felmutató alaptudománya köré, ami a születés előtti és körüli emberi fejlődés körülményeit, és annak a szülést követő fejlődésre gyakorolt hatásait kutatja. Integrálja a pszichoterápia, a szülészet és neonatológia, az endokrinológia, a neurobiológia, a reprodukciós orvostudomány, a filozófia, a szociológia, az etika és más tudományok területeit. A perinatális szaktanácsadó munkája holisztikus, rendszerszemléletű, vagyis transzgenerációs folyamatként tekint a születés és szülés időszakára a fogantatástól egészen a következő nemzedék megszületéséig. Tehát figyelembe veszi az egyénre ható transzgenerációs hatásokat, tágabb és szűkebb szociális környezetét, eredeti családját, születés történetét, párkapcsolatát stb. Perinatális szaktanácsadói képzés jelenleg, összesen 3 helyen zajlik a világon. Ezek közül az egyik Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán folyik. A szakirányú továbbképzést az Affektív Pszichológia Tanszék és a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság gondozza.

A veszteségfeldolgozó önsegítő csoport vezetője egy olyan pártatlan segítő, aki megkönnyíti, előmozdítja és elősegíti az együttműködést és a hatékony csoportmunkát, annak érdekében, hogy a veszteségfeldolgozó önsegítő csoport elérje céljait. A veszteségfeldolgozó csoportvezetők képzése a Napfogyatkozás Egyesület szervezésében történik. 

A veszteségfeldolgozó önsegítő csoportok olyan emberek csoportjai, akik közös problémájuk – megélt veszteségeik. Az egyes csoportok külön tematika alapján szerveződnek (pl. császármetszés utáni veszteségfeldolgozó nők csoportja, sérült gyermeket nevelők veszteségfeldolgozó csoportja), ahol a résztvevők kölcsönös támogatást nyújtanak egymásnak. A sorstársi közösségen alapuló csoportban az emberek olyan emberekkel beszélgethetnek, akik hasonlóak önmagukhoz – olyan emberekkel, akik valóban megértik, min mennek keresztül, és megoszthatják egymással azokat a gyakorlati meglátásokat, amelyek csak a közvetlen tapasztalatból származhatnak. Ezekben a csoportokban való részvétel lényegi eleme a társas támogatás, amely által kölcsönös érzelmi támaszra, együttérzésre, hasznos információkra, az összetartozás érzésének megtapasztalására és akár konkrét, kézzelfogható segítségnyújtásra is számíthatnak egymástól a csoporttagok. 

Életünk természetes velejárója a gyász, természetes és normális emberi reakciónk, amikor érzelmi veszteség ér bennünket. A gyász jellemzően a veszteség feldolgozásának élményéhez kapcsolódik – beleértve a veszteségből erdő érzelmi és fizikai reakciókat is. Életünk során számtalan esetben – közel negyvenféle élethelyzetben találkozunk bizonyos mértékű veszteséggel. Veszteség lehet egy számunkra fontos személy halálán túl, egy várandósság megszakadása,  a várva várt gyermek fejlődési rendellenességgel születése, vagy eltérő fejlődése, egy adott élet bizonyos fokú megváltozása (költözés, válás, munkahely elvesztése, egzisztenciális válság, nyugdíjazás, tartós következménnyel járó baleset, súlyos betegség miatti egészségromlás, stb.). Sikerorientált társadalmunk tabusítja a veszteséget, a gyászt. „Lépj túl rajta!”, „Engedd el!”- ismerősek ezek a „jó tanácsok”? Nem tudunk, nem tanultunk meg mit kezdeni veszteségeinkkel társadalmilag és egyénileg sem. Pedig nagyon nem mindegy, hogy fel tudjuk-e, vagy ha igen, hogyan dolgozzuk fel veszteségeinket. A feldolgozatlan veszteségek halmozódnak és halmozottan negatív hatásúak, ezért a veszteséggel foglalkozni kell (egyénileg vagy akár csoportosan). Ha ez nem történik meg, az sajnos az érintett és annak környezete egész további életére kihathat – akár évek, évtizedek múltán is. Áthatatlanul befolyásolja közérzetünket, társas kapcsolatainkat, teljesítményünket, testi-lelki egészségünket, mintha csak folyamatosan jelezni akarná „foglalkozz végre velem!” A veszteségfeldolgozás történhet egyénileg vagy önsegítő csoportban. A veszteségfeldolgozó csoportok a sorstárs közösség megteremtése révén tudják segíteni az egyéni gyász feldolgozását.